2024. augusztus 25.
„A karmesternek: Dávid zsoltára, abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.” Zsoltárok 51:1-9.
Kedves Gyerekek! A mai alkalommal folytatjuk a Zsoltárok könyvéből vett igék rövid magyarázatát. Korábban volt szó arról, hogy a könyvben leggyakrabban Dávidot tünteti fel az ige szerzőnek, és így lesz ma is. Az 51. zsoltárnak viszont egészen más az üzenete az eddigi részektől.
A résszel kapcsolatban a mai alkalommal az előzményeket nézzük meg. Az első versben szó van Nátán prófétáról, és Betsabéról, akivel Dávid életének az egyik legnagyobb bűnét idézhetjük fel.
Dávid, az Isten szíve szerint való férfi, nehéz időkben mindig az Úrban bízott. Hű volt hozzá, szívből szolgálta Őt, és megtartotta parancsait. Az Úr gazdagon megáldotta őt olyan nagy országgal, amelyben a legteljesebb béke és nyugalom honolt. Csak néhány peremvidéken volt még nyugtalanság.
Az ammóniak már korábban adófizetői voltak Dávidnak, de fellázadtak az arámokkal együtt. Az ammóniak visszavonultak fővárosukba, Rabbába, egy csaknem bevehetetlen várba. Tavasszal, amikor az új háborús évad elkezdődött, Dávid parancsot adott fővezérének, Jóábnak, hogy Izráel seregével vonuljon az ammóniak ellen.
Dávid Jeruzsálemben maradt. Egyik este fölkelt fekhelyéről, és palotája tetején sétált. A tetőről egyik tisztje házában meglátott egy nagyon szép asszonyt, aki éppen fürdött. Dávidban fellángolt a vágy, és engedett a kísértésnek. Nem ismerte az asszonyt, de egyik szolgájától megtudta, hogy Betsabénak hívják, és a hettita Úriás felesége. Bár Dávid tudta, hogy Betsabé férjnél van, mégis a vágyára hallgatott. Magához vitette, és a paráznaság bűnébe esett vele. Betsabé aztán hazament, és nemsokára üzenetet küldött Dávidnak. Gyermeket vár. Most ki fog derülni Dávid bűne, hisz abban az időben Úriás nem volt otthon.
Mit tegyen? Bűnvallás és bocsánatkérés helyett követet küldött Jóábhoz, hogy küldje haza azonnal Úriást Jeruzsálembe. Jóáb elküldte Úriást Dávidhoz, aki szívélyesen fogadta tisztjét a palotában. Megkérdezte tőle, hogy áll Rabbá ostroma, majd azt mondta Úriásnak, menjen haza, mosakodjék meg, és pihenje ki magát.
Úriás elbúcsúzott a királytól. Dávid ajándékot is vitetett neki. Remélte, hogy Úriás a feleségével, Betsabéval lesz majd. Ha majd később megszületik a gyermek, mindenki azt gondolja, hogy Úriástól való. Ravasz gondolat volt ez Dávidtól. De Úriás nem ment haza! A palota bejáratánál aludt a király szolgáival.
Dávid meghallotta ezt, és megint magához rendelte Úriást. „Hiszen nehéz út áll mögötted! Miért nem mentél akkor haza?” Úriás Dávidot megszégyenítve válaszolt: „A láda, meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és feleségemmel háljak? Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt!”
Dávid nem tudott semmit sem mondani erre. Mást kell kitalálnia…„Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak!”
Dávid Úriást egészen másnapig váratta, abban a reményben, hogy megerősödik benne a vágy Betsabé után. Dávid akkor meghívta, hogy vele egyék, és leitatta őt. Talán most elfelejti Úriás a kötelességét, és mégiscsak hazamegy. De a hű katona megint a király szolgáival aludt, és nem ment haza.
Dávid tudott még egy megoldást, hogy megmeneküljön a házasságtörés szégyenétől. A lehető leggyorsabban hivatalosan feleségül kell vennie Betsabét. De ehhez először Úriásnak meg kell halnia.
Másnap reggel Dávid magához rendelte Úriást, és egy levelet adott át neki Jóáb számára. Akkor Úriás elindult Rabba felé a levéllel, mely a saját halálos ítéletét tartalmazta. Jóáb elolvasta Dávid parancsát: „Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc, azután húzódjatok vissza, hogy levágják, és meghaljon!” Dávid ezzel gyilkos lett!
Úgy történt, ahogy előre látható volt: Úriást lelőtték Rabba faláról, s elesett a legénység több tagjával együtt, akiknek parancsnoka volt.
Jóáb követet küldött Dávidhoz Jeruzsálembe, akinek jelentést kellett tennie a háború kimeneteléről.A követ elmondta Dávidnak, hogy az ammóniak kitörtek a várból, s akkor az izráeli katonák közel kerültek a várfalhoz. A várfalról azonban lőtték őket.
Akkor halt meg a hettita Úriás is.
Mikor Dávid ezt az utolsó hírt meghallotta, azt felelte: „Mondd meg Jóábnak: Ne tartsd ezt olyan bajnak, mert a fegyver hol ezt, hol azt pusztítja el. Harcolj még erősebben a város ellen, és rombold le!”
Amikor Betsabé meghallotta, hogy a férje meghalt, elsiratta őt. A gyászidő letelte után Dávid magához hozatta az asszonyt. Most hivatalosan a felesége lett, és néhány hónap múlva fiút szült.
Ez mind az Úr akarata ellenére történt.
Dávid tudta jól, hogy vétkezett. Ismerte az Úr parancsolatait, ami kitűnik zsoltáraiból. De itt megkeményítette szívét, és saját kedve szerint cselekedett. Minden az ő kívánsága szerint történt, de láthatjuk majd, hogy az Úr nem hagyta a rosszat büntetlenül, le kellett aratnia a bűneinek a büntetését. Dávid egy látszólag nyugalmas időben esett ebbe az óriási bűnbe, és biztosak lehetünk benne, hogy előtte meglazult az Úrral a kapcsolata.
Itt figyelmeztet minket az ige:
„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” I. Korintus 10:12
A következő alkalommal arról szeretnék majd beszélni, hogy Dávid hogyan gyakorol bűnbánatot, és hogyan kapja meg a bűnbocsánatot.
Ámen
Uherkovich Zoltán 2024. augusztus 25.